2009. okt. 7. 19:57 - írta Lahara Ez is egyike azoknak a napoknak, amikor úgy vágyom egy bögre teára, mint más egy falat kenyérre. És persze pont ilyenkor tesz minden keresztbe, nehogy teát tudjak fogyasztani. A vízforraló vízkőtől porzik, a bögrébe előző nap gyufaszálakat tettem, sőt néha még a víz is eltűnik a csapból. Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy bármi, ami befolyásolhatja a teázásomat az nem függ össze azzal, hogy van-e tea. Eddig a napig az is közrejátszott. Aztán bepótoltam a hiányt. Már csak egy löttyintés tejszín hiányozna az igazi élvezethez, ami sosem jön el, mert mindig van egy bukkanó a teához vezető ösvényen. Legalábbis nem este nyolckor fogok tejszínt vásárolni menni. Teázási szokásaimról egyebet, érdekeset mondani nem tudok, mert számomra annyira természetes, amennyire másnak pont hogy nem. Vannak emberek, vagyis, hogy pontosítsak, az emberek többsége teát nem iszik meg a cukor-citromlé kettőse nélkül. Számukra az annyira az itakhoz tartozik, mint a tealevél vagy a víz. Még akkor is, ha bármilyen másik növény főzetéről legyen szó. És már megint abba a hiába estem, hogy a másik embert szapulom, ostoba teafogyasztási szokása miatt. A fenti ízesítés csakis az Earl Grey ízével kompatibilis, egy angol vagy orosz, vagy egy zöld teával már disszonáns. Most angol teát főztem, azért hiányolom a tejszínt, vagy mást nem, de legalább a tejet. Sajnos, jelenlegi internátusunkban lévő pénzbedobós automaták nem nyújtanak igazán felhasználható terméket. Például tejet, tavaly még volt, de idén már annak a helyét is csokiszeletek foglalják el. A csokis tea nem rossz, csak épp nem azt kívánom.

2009. okt. 7. 19:39 - írta Lahara

A férfi magányosan rótta útjait. Megfordult már mindenhol, egy titok nyitját kereste, melyre eddig nem találta a választ, hova lettek a sárkányok? Járt könyvtárakban, de mindenütt ugyanazt a bárgyú történeteket találta, ahol a sárkányokat kegyetlennek és vérengzőknek írták le. Persze, az ember és a sárkány értékrendje más, innen minden félreértés. Aztán talált olyan könyveket, amik nemrégiben íródhattak, ezek többé-kevésbé helyesen írtak a sárkányokról, de tele voltak sosemvolt lényekkel. Egy kedves könyvtárosnő pedig az őslények polca felé irányította, mire ő réveteg arccal közölte, az ősgyíkok nem azonosak a sárkányokkal, mert nem volt meg bennük az értelem és a mágia. Hosszú-hosszú évekig járta a világot, egyre csak a sárkányokat kereste, s a választ, mi lett velük. Néha álmaiban az nyugati égen látta a rajokat elhúzni messze, de reggelente mindig szomorúan tapasztalta, csak álom volt.

Az igaz találkozások mindég véletlenek. Így találkozott azzal a lánnyal is. Csak egy pillanat volt, mikor elhaladtak egymás mellett, mindketten megálltak, és visszanéztek a másikra. A lány tekintete más volt, mint bárkié, akivel vándorútja során találkozott. Eddig minden ember szemében azt az alakot látta, ami ő maga volt akkor, egy kóborló, nincstelen férfi. De a lány szemében önmagát látta, az igaz énjét, a sárkányt. A lányt ekkor remegés járta végig, egyszerre érzett hideget és forrót, s mint egy rég elfelejtett emlék, gyötörte a megmagyarázhatatlan bánat.

-            Mi ez az érzés? Mi ez, mi ily szívbemarkoló? Ki ez a férfi, és miért néz rám ily szemekkel? A szemei, a szemei mások, mint amiket eddig láttam, azokban láttam magam ezerszer is tükröződni, de az ő szemei! Az ő szemeiben mást látok, mi olyan, mint múltamnak egy töredéke, és miért fáj ennyire?

Ő csak egyre nézte a lányt, s tekintetét nem tudta másfele fordítani. Közel ment hozzá, és megszólította.

-            Mondd, mit látsz, ha a szemembe nézel, mit? – a lány ajkát sóhaj hagyta el, s szeméből könnyek csordultak, miközben válaszolt.

-         Önmagamat látom. A sárkányt, akit már rég elfelejtettem. – és válasza végén sikoltott, mely nem volt sem emberi, sem állati, s miben benne volt minden fájdalom, amit az emlékek hoztak magukkal egy régi életből. Ez a sikoly nem közönséges sikoly volt, hanem ősi dallam, melyet már régóta nem hallatott senki ezen a Földön, s a férfi válaszolt rá, éles, magas hangon, mely az utolsó sárkány dala volt, ki megtalálta fajának reményét.